|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Múlt és jelen Végh József:
-
A
falu történetének évszázadai
A Nyugat-Nógrádban lévő, Rétsággal szomszédos község neve besenyő eredetű.
Jelentése magas udvari méltóságot betöltő személy, aki a törzsfejedelmek
közé tartozik. A név eredete arra utal, hogy az egyik – Tolmács nevű –
besenyő törzs tagjai lehettek a település őslakói. A besenyők az első árpádházi
királyaink idején érkeztek hazánkba, majd fokozatosan beolvadtak a magyarságba.
A törzs ősi totemállata a bagoly volt A szájhagyomány a mai napig őrzi
ennek emlékét. Egy XVIII. századi versezet is írja, hogy „Tolmácson
a baglyot istenként imádják”. A besenyők eltűnésében minden bizonnyal
jelentős szerepet játszott a tatárok véres hadjárata.
A mindent elpusztító öldöklést valószínűleg megszenvedték a johanniták
tolmácsi rendházának lakói is. 1190-ben kapta meg a falut a Jeruzsálemi
Szent János lovagrend, melynek a vármegye területén, még a tatárjárás előtt,
három rendháza volt: Szirák, Szomolya és Tolmács. Mind Szomolyát, mind
Tolmácsot, melyek a nógrádi várbirtokok közé tartoztak, alkalmasint III.
Béla király, a rend nagy pártfogója, adományozta. A legjelentékenyebb volt
közülük a sziráki rendház, a melynek fennállásáról már 1219-ből van adatunk.
Ebben az évben ugyanis Arnold, a János lovagok sziráki procuratora, több
zempléni várjobbágyot a lovagok luczi (ma Tiszalucz) birtokának elpusztítása
miatt Váradra idézett, a hol a jobbágyok az okozott kárt pénzzel egyenlítették
ki. A sziráki rendház a tatárjárás után is fennállott. 1274-ben Péter volt
a rendház főnöke (praeceptor), a ki egyúttal a szomolyai és a tolmácsi
rendház élén is állott. Péter praeceptor az esztergomi Szent Keresztről
nevezett János lovagokkal együtt még 1274 előtt bérbe vette Máté esztergomi
őrkanonoktól Berén nevű földbirtokát, három márkáért. Mivel azonban a bért
pontosan nem fizette, az őrkanonok 1274-ben visszavette tőle a bérletet.
1275-ben Umbertus Péter volt a sziráki házfőnök, a ki talán egy személy
volt az előbbivel s a ki részt vett a rend ez évi, Csurgón tartott értekezletén.
A XIV. században a rendház önállósága megszűnvén, a lovagok itteni birtokait
az esztergomi ház javadalmaihoz csatoltatták. Maga a helység 1439-ben már
a bujáki vár tartozékai között szerepel. 1453-ban Szent-Györgyi Tamás vránai
perjel, a lovagrend magyarországi tartományi mestere.
A lovagok tolmácsi birtokára vonatkozólag érdekes adatokat szolgáltat a
budai káptalan 1299. évi iktatólevele, mely a váczi püspök részére átadott
nógrádi részbirtok határait a következőképen sorolja elő: »Az első határdomb
találtatik egy almafa töve mellett, a nógrádi vár alatt s a dicsőséges
szűz egyháza mellett, innen egyenesen haladva kelet felé fordul, hol két
határdomb van. És innen egyenesen menve egy körtefához ér, mely alatt van
a határdomb; innen lemegy a völgybe, mely patkánytavának neveztetik, innen
egyenesen halad és Tolmács földhöz ér és itt ezen Tolmácsföld kezdetén
emeltetett a királyi biztos a káptalani kiküldött jelenlétében, új határdombot;
innen lefelé menve, két fához ér, melyek alatt két régi és egy új határdomb
létezik; innen lefelé haladva, egy fa alatt négy határ szögellik össze,
melyek közül az első elválasztja a tolmácsi keresztesek (János lovagok)
földjét, a második a váczi püspökét Szántó nevűt, a harmadik Apáti nevű
földet, a negyedik a kérdéses nógrádi birtokrészt.«
1311-ben Csák Máté dúlta fel a vidéket: hadjárata első sorban az egyházi
és a királyi birtokok ellen irányult. Az egyházi átok miatt feldühödött
kiskirály garázdálkodása a János-lovagok birtokát is érintette. Ezért is
érthető, hogy a János-lovagok hősiesen küzdöttek Károly Róbert oldalán,
a Csák Máté hatalmát megtörő 1312. évi háborúban. Alig feledték el a megpróbáltatásokat,
újabb csapás érte őket. 1321-ben leégett a rendházuk. Nem volt más választásuk,
ismét építéshez láttak. Miután azonban Zsigmond király megbénította a johanniták
működését, ez időtől fogva a rend hanyatlásnak indult.
Zsigmond király második felesége, Cillei Borbála királyné jelentős politikai
hatalmat tartott a kezében. Udvartartásának ellátása érdekében a Felvidék
királyi várainak egy részét felügyelte. Így fordulhatott elő, hogy 1437-ben
zálogba adta a tolmácsi vámot Aranyi
István nógrádi várispánnak, ki ötven tiszta aranyforintot fizetett ennek
fejében. A bonyolult vámrendszer megnehezítette a kereskedelmet és a faluk
közötti kapcsolattartást, de mégis biztos jövedelemforrás lévén, vetélkedtek
érte a földesurak. A vámfizetés alól bonyolult kivételek voltak. Így például
ha valaki Vadkertről Tolmácsra és Nógrádra ment, és e két helyen már fizetett
vámot, ha Jenőn is átment, ott már nem kellett fizetnie.
Nagy Lajos király 1345-ben a johannitáknak adta a vránai kolostort, s egyúttal
a vránai perjel alá rendelte az összes magyarországi lovagházat is. Így
kaphatta meg a tolmácsi konvent birtokát is Szentgyörgyi Székely Tamás
vránai lovagperjel, ki aztán 1453 áprilisában hűbérbirtoknak adta.
A Szobi család tolmácsi birtokosságáról váci káptalan által hitelesített
oklevélből értesülhetünk. E szerint 1443. május 23-án Kowar-i Pál mester
fia László a maga és édesnővére: Dorottya - Tarnoucz-i Zekel Gergely felesége
- nevében a Nógrád megyei Retysaag s Tholmach, valamint a Hont megyei Gywgh,
Pothorchan, Zaazd, Keresthur possessiók felét, végül a Hont megyei Zemered
és Keresken possessiók negyed részét, mint amelyek őt Zemered-i Erdews
Miklós magszakadása következtében a vele kötött szerződés alapján megilletik,
átadta örök jogon Zob-i Bertalan fiának, Jánosnak.
1393-ben a Lossonczy család birtokolja a falu határát, éppúgy mint a szomszédos
Rétság és Szomolya esetében. Az ősi Lossonczy család rokonságban állott
a losonczi Bánffy családdal. Első ismert képviselője Tamás, vagy Miklós
1320-ból. A család tagjai közt sok magas hivatalt viselő embert találunk,
így szlavóniai bánt, szörényi bánt, erdélyi vajdát, temesi főispánt, nógrádi
főispánt, stb. találunk.
A tolmácsi johanniták emlékét még évszázadokig őrizte a Kálvária-dombon
felállított templomuk Egy 1989-ben lezajlott feltárás során arra is fény
derült, hogy a templom erődített volta miatt védelemül is szolgált a nehéz
időkben itt élő népességnek. Valószínűleg egy korábban meglévő kis földvárra
építkeztek a johanniták. 1800-ban még említik a roskadozó templomot, s
annak két harangos haranglábát. Az épület 1845-ben aztán végképp megadta
magát a sorsnak, s összeomlott. Kövei tovább élnek a mai templomban. A
kálváriai templom alapfalainak nyomvonalát egy fagyalsövénnyel jelezve
ma is láthatjuk. Az ásatás során több sír került napvilágra. A templom
fennállása korában szokásos volt a templom közvetlen környékén, az úgynevezett
cinteremben való temetkezés. A Kálvária-domb azonban meglehetősen kevés
helyet biztosított a síroknak. Mikor a temető betelt, az elődök maradványait
egy közös sírba, úgynevezett osszáriumba helyezték. A későbbiek során mégis
kénytelenek voltak új temetőt keresni. Hihetőleg ez a régi iskola helyén
volt, hisz annak alapozásakor megtalálták a temetőkápolna nyomait és néhány
szerzetes sírját is.
Visszatérve a XV. század zivataros évtizedeihez, megemlítjük, hogy még
a török hódoltság időszaka előtt önálló plébániaként működött, hisz az
1542. évi adóösszeírásban egy forint adóval szerepel a „tholmachi”
plébános.
1554-ben Vác, Nagyoroszi és Nógrád elfoglalása során török uralom alá került
Tolmács is. 1562-63-ban a nógrádi szandzsákbéghez tartozott hódoltsági
helyként. 20 adóköteles házát írták ekkor össze ekkor Ahmed nógrádi bég
hűbérbirtokaként. 1582-83-ban Mohamed bin Bali hűbérbirtoka, majd miután
1594. februárjában Pálffy Miklós visszafoglalja Nógrád várát, s ezáltal
a térséget is, ha átmenetileg is de újra magyar kézre kerül. 1598-ban Illésházy
István nádor volt Tolmács földesura. Feljegyezték róla, hogy „szép esze
által naggyá emelte családját”. Az 1594. és az 1602. évi országgyűlésen
jeleskedett. 1603-ban megvádolták a király elleni lázítással. Lengyelországba
menekült, honnan hazatérve Bocskai visszaállította őt korábbi javaiba.
Főleg ő segítette trónra II. Mátyás királyt. Szolgálataiért választották
1608-ban nádorrá.
A hódoltság időszakában a katolikus plébániák sokat szenvedtek. Több település
áttért a reformáció idején az új vallásra. A törökkel is szövetkező Bocskai
és Bethlen hadjáratai is erősítették ezt, mikor a protestáns vallás védelme
érdekében elfoglalták a császáriaktól Nógrád várát. A váci egyházmegyéhez
tartozó plébánosok nagy része elpusztult. Helyüket több településen a török
által „félpapok”-nak nevezett licenciátusok igyekeztek pótolni. Jó szónoki
tehetséggel bíró, fel nem szentelt hívők – többnyire tanítók – voltak,
kik elvégezhették a legtöbb egyházi szertartást. Tolmácson Jászberényi
Mihály licenciátus igyekezett a hívek segítségére sietni.
A török uralom utáni rablóvilág felszámolásában a parasztvármegye szervezete
volt eredményes, melynek főkapitányi tisztét nemesek töltötték be, kapitányai
és hadnagyai azonban parasztok voltak. Nógrád vármegye 34 hadnagyi székhelyének
egyike Tolmács volt.
A török után a Komárom megyéből származó gyerkényi Pyber családot találjuk
földbirtokosként Tolmácson, kik az elpusztult népességet szlovákok betelepítésével
is pótolták. A hagyomány szerint a német birodalomból, az egykor úgy nevezett
„imperium”-ból származtak, s már a XV. században Magyarországon voltak.
Pyber Benedek 1481-ben Buda várának gondviselője volt Nemességüket Mátyás
királytól kapták 1484-ben. A család tagja volt Pyber János egri püspök.
Pyber József - 1723-ban renováltatta a tolmácsi kálvária-templomot. -,1730-ban
nógrádi főszolgabíró, 1737-ben megyei alispán volt.
1770-ben Pamhakel József, Pyber Benedek és Lipthay Pál a legfőbb földbirtokosai.
A Pamhakel család magyar nemességét Bernát nyerte III. Károly királytól
1712-ben kelt címeres nemes levélben. Bernátnak testvére vagy fia Mihály
1713–1719-ig Komárom vármegye főjegyzője, ki ellen 1726-ban a budai apácák
zárdája indított pert.
A Lipthay egy törzsökös magyar család, melynek eredetét biztosan a XIII.
században a tatárjárás utáni időszakig, mintegy 1263-ig vezeti vissza.
Eredetét Liptó vármegyei Lubelle helységből nyerte. A család első ismert
törzse Myloth Liptó megyében Likva helységet bírta, és azt bírták fiai,
és unokái is, míg Mylothnak fiai Zaad és ennek testvérei Likva helységért
csere adományban 1341-ben Róbert Károly királytól Lubelle helységet nyerték.
Ez időtől a család tagjai magukat 1435-ig „de Lubelle”nevezték, és írták.
A régi templom oly romossá vált, hogy életveszélyes volta miatt Szerdahelyi
Gáspár váci segédpüspök 1788-ban bezáratta. A tolmácsi hívek ezután csak
apró Szent József kápolnában tarthatták istentiszteleteiket. Ezért született
meg ekkor az elhatározás, hogy új templomot építenek. Ennek érdekében a
község megvásárolta Szentiványi Anzelmtől a még a Pyber család által épített
kastélyát. Ezt alakították át az ősi templom köveit felhasználva. Az új
templomot 1854. szeptember 24-én Fogolykiáltó Boldogasszony ünnepén szentelte
fel Rozgoványi Ágoston váci püspök.
A liptószentiváni Szentiványi család ősei II. Endre király uralkodása alatt
Csehországból származó hadvezérek voltak. A családnak ősi osztatlan birtoka
Liptó megyében a Szent-Iványi uradalom, mely Bocza bánya mezővároson kívül
hat helységből állt.
Ősi váruk, a (castrum sancti Joannis bapt.) mely magyarul „Szent-Ivány”-nak
neveztetett, a Hradeki hegyen volt található. Bogomér jelentős szerepet
játszott a tatárok elleni harcokban. Tolmácson Szentiványi Márk szerzett
birtokot. Gyümölcsfaiskolája országos hírnévnek örvendett. Testvére, János,
Nógrád vármegye első alispánja, ennek fia Anzelm vármegyei főszolgabíró,
1832-36-ban és 1839-ben országgyűlési követ volt. A család építette a falu
közepén ma is álló kastély ősét. Szentiványi Anzelm 1854-ben bekövetkezett
halála után a birtok a ghymesi és gácsi, gróf Forgách családra szállt.
Ősrégi család, mely a Hunt-Pázmán nemből származtatja magát. Történeti
oklevelekkel kimutatható őse a családnak Ivanch ispán, aki 1200 táján élt.
Forgách Antal kancellár, a magyar királyi udvari kancelláriánál 1838-ban
tiszteletbeli fogalmazósággal kezdette közpályáját. 1842. a fiumei kormányszék
elnökévé s váltó- és kereskedelmi főtörvényszéki előadóvá nevezték ki.
1846-ban a pesti váltó-törvényszékhez tették át. 1848-ban a főrendiház
jegyzője volt. A szabadságharc alatt szomorú emlékű szerepet játszott az
ellenséghez csatlakozván. Windischgrätz herceg Heves vármegye királyi biztosává,
tábori biztossá, majd az északi vármegyék főbiztosává nevezte ki. Ezek
miatt nyerte a muszkavezető gúnynevet testvérével, Sándorral, aki
az orosz sereg mellett császári biztos volt. Az elnyomatás korszakában
egy ideig a kassai kerületnek volt főispánja, azután a csehországi helytartóság
elnöke volt. 1859-ben a császári és királyi belügyminisztériumnál osztályvezető,
1860. augusztusában Morva-, novemberében Csehország helytartója lett. 1861-től
gróf Vay Miklós lemondása után a provizórium idején Magyarország kancellárja
volt 1864 áprilisig. 1867 óta több országgyűlésnek volt tagja, előbb Deák-párti,
a fúzió óta mint szabadelvű képviselő. Birtokai voltak Tolmácson kívül
Gácson, Kékkőben és Kelecsényben.
A XIX. század elején bizony meglehetősen rossz útviszonyok mellett nehézkes
volt a közlekedés. Ennek köszönheti a falu egy nevezetes vendégét. Bajza
József, a reformkor jeles irodalmára írta 1828. december 8-án kelt levelében
barátjának Toldy Ferencnek az alábbi sorokat: „A múlt hónapban kétszer
jártam Nógrádban famíliám dolgában. Második ízben elfutottam volna egynapi
látogatástokra, de kerekem s tengelyem Tolmácson (Rétság mellett) letörvén
egy napot kellett csináltatásokra vesztenem.”
Az 1848/49-es szabadságharc
során
Tolmácson is több ízben volt sorozás. Az 1848. szeptember 11-én Érsekvadkerten
megtartott zászlószentelés után a honvédsereg 12-én Rétságon és Tolmácson
keresztül vonult Vác irányába.
A szabadságharc alatt a legnagyobb terhet az jelentette Nógrád megyében,
hogy az átvonuló és az itt állomásozó seregek élelmezéséről neki kellett
gondoskodnia. A világosi fegyverletétel után úgyszintén el kellett látnia
megszálló katonai erőket. Tolmácson is császári alakulatok állomásoztak.
A szabadságharc bukása után megindult a megtorlás, a hajsza a volt honvédek
felkutatásra. Miután ez a hadsereg felaprózódásához vezetett, a feladatot
átadták 1850-ben a zsandárságnak. Ennek keretében hoztak létre Tolmácson
is zsandár szakaszparancsnokságot.
A szabadságharc után – mintha nem lett volna elegendő a sok megpróbáltatásból
– újabb csapás várt a volt honvédekre. 1849. októberében a császári hadsereg
főparancsnoksága elrendelte, hogy „a felkelő seregben szolgált minden
egyén előállítandó és a hadsereg állományába osztályozás nélkül besorozandó”.
Valóságos hajtóvadászat indult meg a volt honvédek után, kik közül sokan
inkább vállalták a bujdosó életet, hogy szegénylegényként, betyárként a
Börzsöny rengetegeibe menekülnek.
A forradalmi gondolat bukása után folyamatosan felügyelték mindazokat,
akik bármi szerepet vállaltak a szabadságharc során. Egy 1850. március
2-án kelt Nógrád megyei jelentés arról ad hírt, hogy az alsóbb osztály
tagjai nemigen mozgolódnak, de a „míveltebb osztály” képviselői közt már
nem ily megnyugtató a helyzet.
1850. áprilisában összeírták a volt honvédeket. A tolmácsi listát Gonda Istvány, a helység helyettes jegyzője készítette el április 22-én.
A Borlik név valószínű elírás, s Botlik a helyes. A tizenhat összeírtnak a fele nem tolmácsi származású. Ezek vagy beházasodtak a faluba, vagy pedig valaki pénzért állíttatta maga helyett. Öten is inkább vállalták a bujdosást, mintsem a császári seregben való további hosszú katonáskodást. Négyen újra besoroztattak.
Egy 1851-ben megjelent forrás szerint a falu „határa2500 hold, mellyből
szántóföld 691, rét 295, legelő 250, szőlő 466, erdő 750 akácz és topoly
fákkal. Ezekből úrbériség 549 hold; a többi urasági. Földje meglehetős,
s terem rozsot, árpát, kukoriczát, zabot és burgonyát. Lakja 721 kath.,
16 evang. Határát nedvesítik a Fekete patak, jenei tóból kifakadó patak,
az iringi forrás és a Lókos folyó. Bírja Szentiványi Márk, kinek itt szép
laka, s jeles gazdasága, s igen híres gyümölcsöse van.”
Borovszky írja, hogy az 1900-as évek elején, hogy a falu jelenlegi birtokosai
Herzfeld Frigyes és Edvi Illés Ödön.
Herzfeld Frigyes az ország egyik legnagyobb gabonakereskedője volt. 1858-ban
született Baján. A bajai középiskola után a kereskedelmi akadémiát Bécsben
végezve Hamburgban, Győrben és Budapesten szerzett gyakorlatot. 1893-ban
vásárolta meg a 1600 holdas birtokot. A Szentiványi kastély alapjait felhasználva
újat építtetett magának. 1918-ban építette meg azt a szeszgyárat, melyet
később vejével Martos Frigyes gépgyárossal üzemeltetett. A ma is működő
Erdőkémia üzem elődjét.
Az Edvi Illés egy régi család, minden valószínűség szerint az Illés-nemzetségből. Neve sokféle változatban fordul elő: Ellyes, Ellies, Elyes, Elés, Ellés, majd Illyes. Illies, Ilies, Ilés vagy Illés, sőt még Helie néven is találkozunk vele a legrégebbi okmányokban. A legrégebbi oklevél egyike, melyben a sok változaton átment Illés név előfordul, 1440. jan. 12. kelt s ebben Zala megye jelentést tesz arról, hogy özvegy Káli nemes Elés Péterné és fia György elcsalták Zegfalvi Jánosnak és fiainak béresét s őt jobbágyként maguknál tartják. Ettől kezdve mind sűrűbben találkozunk a zalavári és kapornaki convent okleveleiben a családdal. De a dicalis összeírások is megemlékeznek róla: 1513. Illés Péter Zalapathakán, György Hegyfaluban, Mihály Felsőkerecsenyben, 1544. Bálint ugyanott fizetnek adót. A család a XVI. században már igen nagy lehetett s megtelepedett volt a szomszédos megyékben is. Így az e század végén Vasmegye három helységében találunk Illéseket; ugyanezen időtájt Veszprém megyében Takácsiban is élnek a család egyes tagjai, elszármazván már ekkor a család Sopron megyébe is, stb. A régi oklevelekből tehát megállapítható, hogy a család a XVI. században már igen elszaporodott és számos férfitagot számlált. Valószínű, hogy a török háborúk igen megtizedelték az ? soraikat is: a régi vasmegyei Illések utódai közül csak azt az ágat ismerjük, mely a XVI. század végén Sopron megyében tűnik fel s jórészt Edvi Illés néven szerepelnek. A családi fészke a Sopron megyei Edve község.
Egy 1900-ban kelt forrásban az alábbiakat olvashatjuk: „A község lakóinak
száma 795; ezek kevés izraelita kivételével római katolikus vallásúak
és magyarok. A tankötelesek száma 135; ezek közül mindennapi tanköteles
93, ismétlő 42. Vallásra nézve 131 róm. kath., 4 izr. ,kik valamennyien
iskolába is járnak. A községben van elemi népiskola két tanítóval és két
tanteremmel. A róm. kath. elemi népiskola a Johanniták idejében már létezett.
A jelenlegi iskolát a kath. közönség Szentiványi Márk támogatása mellett
l825-ben építette, melyet az l885-iki tűzvész után az iskola 800 koronás
régi alapítványa kamataiból és a Szentiványi családtól kapott földek összegyűjtött
jövedelméből építettek újra. 1895-ben egy másik tanterem is állíttatott
fel s ugyanekkor épült a másodtanítói lakás is az iskola vagyonából. Az
iskola jelenlegi tanítói Klesicz Mátyás és Flórián Márton, mindkettő okleveles,
az országos tanító nyugdíjintézet tagja. Az iskolát államsegéllyel a római
katolikus hitközség tartja fenn. Az iskola felszerelése jó, tannyelve magyar,
tanulóinak 10 évi átlagos száma 110 mindennapi és 30 ismétlő."
A római katolikus templom A mai templom helyén 1720 körül kastélyt építettek, ez a XIX. században Szentiványi Anzelm birtokában volt. Az egyház 1827-ben kérte, hogy a kastély ebédlőjét kápolnává alakítsák át, időközben azonban az épület romossá vált, s a templomépítés 1851-ben a megvásárolt kastély falmaradványain indult meg. A mai templomot 1854. szeptember 24-én szentelték fel, s az 1885-ös tűzvész nem érintette. Az épület egyhajós, keletelt, barokk sisakos homlokzati toronnyal. Falait lizénák tagolják. A szentély egyenes záródású, déli oldalához sekrestye kapcsolódik, mely íves, megtört vonalú oromzattal épült. Az ablakok szegmentívesek, záróköves keret hangsúlyozza őket. Belső tere három szakaszos, a kupolaboltozatot pilléreken nyugvó hevederek tartják. Nyugati oldalán karzat helyezkedik el.
A templom védőszentje, Szent Lőrinc, Valeriánus császár keresztényüldözése
idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal
kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a
szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket
gondozta.
A barokk jellegű kastélyt a Szentiványi család építtette a XVIII. században.
Az új tulajdonos Herzfeld Frigyes 1893-ban vásárolta meg, aki nagyobb külső
és belső átalakításokat végeztetett rajta. Napjainkban a téglalap alaprajzú,
földszintes épület igen elhanyagolt. Déli homlokzatán emeletes középrizalit
helyezkedik el, előtte kiemelt terasz található, amelyen egykor hat pilléren
nyugvó, félköríves nyílású előcsarnok állt. A középrizalit volutás oromfallal
van lezárva, ebben ma három ablak található. Földszinti ablakai füles,
zárköves vakolatkerettel díszítettek, a rizalit emeleti ablakai felett
az egybefüggő, íves, megtört vonalú szemöldökpárkány még a barokk épület
díszítőelemeihez tartozik. A régebbi manzárdtető helyett ma kontyolt nyeregtető
fedi. Az épület kétmenetes, belső tere többszörösen átalakított. Helyiségei
részben boltozottak. Az épület magántulajdonban van, jelenleg nem látogathatól.
1877.
március 23-án született Tolmácson. Középiskolái elvégzése után a budapesti
Magyar Királyi Tudomány Egyetem matematika - fizika szakos hallgatója.
19 évesen az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet tisztviselőinek
sorába lépett. 1896-tól tiszteletbeli, 1899. március 1-től fizetett kalkulátorként
dolgozott az Intézetnél. Cikkei jelentek meg a Meteorologische Zeitschriftben,
Az Időjárás című folyóiratban. Huszonkét évesen váratlanul hátat fordít
a meteorológiának. Münchenben és Párisban lett festőművész növendék. Hamarosan
ismert művésszé vált. Festőművész tájképek mellett számos tudós portré
és intézmény megfestője. A Meteorológiai Intézet megrendelésére elkészítette
az első igazgató, Schenzl Guidó, majd Konkoly Thege Miklós, Steiner Lajos,
Róna Zsigmond, Fraunhoffer Lajos, és Réthly Antal portréit. 1897 körül
festette az ógyallai Konkoly-Thege csillagvizsgálót. Több kiállításon vett
részt. A Téli táj című képét a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg. Az első
világháború után is elismert festő volt. Főként tájképeket festett, alkotásait
a lágy, összemosódó pasztellszínek jellemzik.
A templom - Szent Lőrincet ábrázoló - főoltárképét Warschagh Jakab festette, ki a XIX. század 30-as, 40-es éveiben nagy mennyiségben festett boltcégéreivel tűnt fel Pesten, s emellett arcképeket is festett. Fennmaradt a régi Tabánról festett képe, s néhány alkotása, melyet a budapesti Rókus kápolna számára készített. Néhány pest-budai tájképet ábrázoló üvegpohár képét is neki tulajdonítják. Templomkertben három emlékművet is találunk. A szép Szentháromságszobrot 1906-ban állíttatta özvegy Varga Józsefné és fia. Egy emlékgúla Szentiványi Anselm, Tolmács egykori fölbirtokosa emlékét őrzi. A parkban látható feszületet a Rosenbach család állíttatta 1874-ben.A templom falán az egyik az átépítés dátumát jelzi, míg a másik a második világháború tolmácsi áldozatainak névsorát tartalmazza. - A volt Szentiványi kastély
A Lyka Károly szerkesztette Művészet így ír a Szent György céh művészeti
aukciója kapcsán: „Nagyobb kollekcióval vonult fel Edvi Illés Ödön,
aki részére ez az aukció egyszersmind kollektív kiállítás is volt. Edvi
Illés Ödön ezúttal igen szimpatikusán mutatkozott be. Nem kutató művész,
de minden művén meglátszik a művészember és a természet szeretete; naturalista
festő, ez magyarázza, meg a színekben való örömét és piktúrájának minden
idegességtől való mentességét ; képei levegősek, vonásai határozottak ;
aki a természetet a maga egészséges valódiságában szereti, sok örömét lelheti
akármelyik képében. Edvi Illés fiatal ember, 1877-ben született. Hogy a
monumentális festészet terén mit tud alkotni, azt megmutatta «Zsuzsanna
a fürdőben» című nagyméretű vásznával, mely a Műcsarnok 1913. évi kiállításán
tűnt fel.”
Nem sokkal élte túl Budapest ostromát, hol 1946. június 6-án elhunyt. Egykori kollégája, dr. Réthly Antal, a Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet igazgatója szép méltatással búcsúzott a meteorológusból lett festőművésztől. - A fizikus: Dr. Flórián Endre 1910. április 19-én született Tolmácson. Tizennégy éves korában építette meg az első detektoros rádiókészülékét, s ezt viszonylag gyors fejlődés követte. 1927. nyarán már egy „ötlámpás” készüléket vitt haza a tolmácsi vakációra. A nyári diósjenői hadgyakorlatra behívott katonák parancsnokához egy telefonvonalat húztak ki, amely a házuk tetején is keresztül vezetett. Rácsatlakozott, s lehallgatta a parancsokat, de ez antennája is volt egyben.
Középiskoláit a váci piarista gimnáziumban végezte, ahol Öveges József
tanítványa volt. A budapesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait a
mennyiségtan-természettan szakon.
Az egyetemi évek multával csak úgy lehetett elhelyezkedni, ha az ember kapott egy névjegyet, amelyre ráírták egy vállalat, vagy intézmény nevét. Két borítékot kapott, azt választotta, amelyik közelebb volt: a Meteorológiai Intézethez kopogtatott be. Az igazgató a villámok okozta zajok megfigyelését bízta rá. 1938-ben egy kollokviumon számolt be megfigyeléseiről. Az intézet ógyallai bázisán a légköri elektromos feszültségének mérését kapta feladatul, majd Tárnokra került, hol a rádióhullámok terjedési sebességével foglalkozott.1942. áprilisában nagy sikerű előadást tartott az időjárás és a földmágnesességi tényezőknek a rádióvételre gyakorolt hatásáról. Ezt a témát választotta doktori disszertációjához is. A háború után a budaőrsi repülőtérre került, mint meteorológus. A Távközlési Intézet megbízása alapján egy ionoszféra kutató berendezés elkészítéséhez szükséges ismeretek összefoglalását kapta feladatul. Ennek eredményeként kapott csoportvezetői megbízást a pestlőrinci obszervatóriumban, s hozzá oktatói feladatot a Műszaki Egyetemen. 1956-ban osztályvezetővé nevezték ki, többféle tudományos munkát végeztek, de aztán nem tudott a „megfelelő oldalra állni”, így aztán 1959-ban maga kérte az ionoszféra-kutatások beszüntetését. 1970-ben történt nyugdíjazásáig előadott az ELTE Meteorológiai és Geofizikai Tanszékén. Elismert rádióamatőr volt, s több kiadványa is megjelent e szakterületen. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Bizottságának, s a Magyar Meteorológiai Társaságnak is. Vezető tervezője és kivitelezője volt a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert ionoszféra-vizsgáló berendezésnek. Kutatásainak középpontjában az ionoszférikus távközlési előrejelzés és a napfolttevékenység mérésének problémája állott. Mintegy félszáz szakcikke, s számos ismeretterjesztő írása jelent meg e tárgykörökben. 1984. augusztus 26-án hunyt el Budapesten. - A kórházépítő: Fáy Aladár 1864 – 1944.
Fáy Aladár a Nógrád megyei Mohora községben született 1864. március 1-jén.
Nyugállományba vonulása, a közegészségügyi szolgálat vezetésétől történt
megválása nem jelentette egyúttal a visszavonulást. Szellemi frissességét
és átfogó tudását az egészségügy új vezetése igyekezett tovább hasznosítani.
Újjászervezték a tbc elleni védekezés ügyeinek kormánybiztosságát és 1925.
június 1-jén kinevezték erre a fontos állásra, ahol még tíz évig dolgozott.
Tolmácsivá házassága révén vált, mikor feleségül vette az idősebb Edvi
Illés Ödön leányát, Gizellát. Gyermekük, Fáy Aladár festőművész lett. A
tolmácsi sírbolt őrzi hamvait.
-
A falu életében elsőként Kovács Géza plébános kapta meg 1995. március 15-én
a díszpolgári címet. A község önkormányzata azzal a céllal alapította ezt
az elismerést, hogy adományozásával kifejezze a köszönetét annak a személynek,
aki hírnevet szerzett a településnek. Kovács Géza 32 éven át szolgálta
Tolmács község lelki épülését. Munkássága koronájaként ajándékozta szeretett
településének azt a falukrónikát, melyhez aprólékos műgonddal gyűjtötte
össze a település múltbéli nevezetességeit. Mikor az ünnepségen megkapta
a kitüntető címet, - abbéli örömét kifejezendő, hogy Tolmács községe az
önállóság mellett döntött a szavazáson – útravaló jó tanáccsal szolgált
az utókornak. „Tiszteltjük egymásban a felelősségvállalást! Ha különbözők
is a vélemények, fontos, hogy tisztelni tudjuk a másik véleményét. Bízni,
bízni kell egymásban. Felelősségvállalás, bizalom, tisztelet szükséges
falunk jövőjéhez. S ha ez megvan, bizton elmondhatjuk: Nem csak volt Tolmács,
hanem lesz is Tolmács!”
Fotó: Végh József és Girasek Károly A kötet címlapja és hátsó
borító oldala
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|