2007. augusztus 20 - Szent István
ás az új kenyér ünnepe
Sok év után először
ismét szentelt kenyérrel térhettünk haza augusztus 20-án, Szent István
királyunk ünnepén.
Templomunkban, ünnepi szentmise
keretében Bencsik Tibor plébános úr megáldotta, megszentelte a nemzeti
színű szalaggal átkötött új kenyeret. A népviseletbe öltözött lányok, a
szentmise méltósága tekintélyessé tette ezt az ünnepnapot.
Köszönjük a Marton pékségnek
e különleges napra készített kenyeret.
Történelmi emlékeztető:
A X. század vége táján,
Géza vezér halála után a keresztény vallás elvolt ugyan terjedve az egész
országban, de még igazi gyökere nem volt a magyar nép lelkében. A magyar,
ha fel is vette az új hitet, lelkében még a pogány hitet vallotta. Gézának
szemére vetették a papok, hogy nem igaz keresztény, mire ő azt válaszolta:
„eléggé gazdag vagyok, hogy két istennek is áldozzak”.
De, ha nem volt igaz keresztény, annál nagyobb érdeme, hogy mégis úttörője
lett a keresztény hitnek. Fia, Vajk 969-ben látta meg a napvilágot, aki
a keresztségben István nevet kapott, és már a keresztény vallásban nevelődött.
Megtanult írni, olvasni, ami akkoriban még fejedelmi családokban is szokatlan
volt, sőt megtanult latinul is. Az ő ifjúsága bölcsen oszlott meg a tanulás,
a lelki művelődés s a kardforgatás, lovaglás és vadászat nemes élvezetei
között. Anyja Sarolta, Gyulának, a keleti, erdélyi országrész fejének,
az ország második emberének volt a leánya. 996-ban István a bajor Gizellával
házasságot kötött.
A 997. évben lépett apja örökébe István. A nép egy nagy tömege még külsőleg
sem vette fel a keresztény hitet. Sőt nép e része fel is lázadt István
ellen, az új hit miatt. Mivel, hogy az ország érdeke volt a keresztény
hitre térés, István kénytelen volt saját népe ellen harcba szállni. A lázadást,
melynek Koppány volt a vezére, leverte, s a vallásos lelkű István a győzelem
örömére monostort építtetett a pannonhalmi hegyen. A lázadás leverése után
Istvánnak az volt az első gondja, hogy Magyarországot hivatalosan is beillessze
a keresztény államok sorába. Felvette a királyi címet, Esztergomot, szülővárosát
érseki székhellyé tette, s ezen kívül több püspökséget, kolostort és plébániát
alapított. Kimutatva nagy buzgóságát, II. Szilveszter pápa készséggel adott
Istvánnak felhatalmazást a magyar egyház megszervezésére, sőt még koronát
is küldött neki.
Az 1001. év január 1-jén Esztergomban díszes ünnepségek között Istvánt
királlyá koronázták.
Kétszeresen korszakalkotó volt István uralkodása: szilárd alapját vetette
meg a keresztény egyháznak, és ezzel biztosította a magyar nép megmaradását.
Ugyanakkor igazi hazája lett a népnek a föld, mely kenyeret adott a munkáskéznek.
Az ő uralkodása idején kedvelte meg az eddig nagyobbára nomád életet élő
nép a mezei munkát. A személyi biztonság, a vagyon védelme és a tiszta
erkölcsi élet értelmében bölcs törvényeket szerzett. Azok megtartását szigorúan
meg is követelte. Idegen kézművesek, iparosok, kereskedők bátorsággal vándoroltak
be az országba, itt letelepedtek és otthonra találtak. Példájával és kardjával
vitte előre az egyház ügyét országában. "Nem lát ellentétet a kard és az
evangélium között, ha Isten ügyéről van szó." Minden tíz falut kötelezte,
hogy templomot építsen magának. Gyakran ezek csak kis építmények voltak,
amelybe az oltár, a pap és a kísérete fért be, a nép kínt hallgatta a szentmisét.
Mindenkinek kötelessége volt a vasárnapi szentmisehallgatás. Csak egy ember
maradhatott otthon családonként, aki a tüzet őrizte. A keresztény erkölcsök
védelmére kemény törvényeket hozott. A tolvajoknak levágták a haját vagy
a kezét. Nagy gonddal és szeretettel nevelte István egyetlen fiát, Imre
herceget. De a herceg korai halála gyászba borította a királyi családot.
István király bánatában súlyos betegségbe esett, amelyből már nem épült
fel. A nagy király az 1038. esztendőben, augusztus 15-én halt meg. A nép
nagy tömege hullámzott Székesfehérvárra, megadni királyának a végső tisztességet.
Szenttéavatása, amit Szent László járt ki VII. Gergely pápánál, 1083.
augusztus 20-án történt, Imre herceg és Gellért vértanú püspök szenttéavatásával
egyidőben. A drága tetemből szent ereklyeként maradt fenn a nagy király
jobb keze, „a szent jobb”, melyet az ország fővárosában őrzi a kegyelet.
|
